kritika: first blood (1982) |
daesu 2008. március 17. 7:42:42 |
Ó, a nosztalgia! Az a kincset érő pillanat, mikor könnybe lábadó szemmel révedsz a múltba és a rosszakból jók, a jókból eszmények lesznek, miközben a jelen minden gondját és esetleges örömét feledve emlékszel vissza egy szebbnek tűnő korra...Na, ez az, ami engem nem befolyásolt a First Blood megtekintésekor.
Rosszkor születtem, kérem, talán rossz helyen is, én nem tehetek róla; töredelmesen bevallom, nem volt szerencsém egyetlen alámondásos kalózvideóhoz sem, ez a kor engem pont elkerült, mint ahogy John J. Rambo sem költözött be a nappalimba és az életembe - egészen eddig. Utóbbi persze nem teljesen igaz, hiszen Stallone hőse nem csupán filmes ikon, igazi popkulturális jelenséggé, fogalommá nőtte ki magát, lassan már szótárakba is bekerül (’mean indestructible motherfucker’, írhatnák), de hogy miért – erről eddig csak utalásokból értesültem.
Az akciófilmek alappillére és egy örökérvényű karakter elindítója (igen, tudok a könyvről, de az önmagában édeskevés lett volna az ultimate übermensch imidzsének kialakulásához), valami ilyesmi képet keltettek bennem a fórumokon és utcákon suttogott, illetve harsogott legendák, szuperlatívuszok, de sajnos be kellett látnom, Rambo nem karizmája miatt lehetne az ellenpólusom: ő jókor volt jó helyen.
Nem kívánok kitérni az amerikai bemutató idejének szociálpszichológiai hátterére, tanult kollégák ezzel már kimerítően foglalkoztak, én inkább arra koncentrálok, amit láttam. Zs-film ez, a legtisztább fajtából, sallangmentes, igazi magyar kertévés gyakfesztivál. Túlzok persze, mint ahogy az minden hatásvadász recenzőrhöz illik, hiszen legyen bármennyire is dimenziótlan Ted Kotcheff rendezése, néhány dolog kiemeli a tucatakciók közül: minimálisra redukált bodycountja merész, akár öngyilkos húzás is lehetne, hiszen alapjainál ragadja tökön a műfajt, megfosztva barbár nézőjét a különféle halálnemeken való gyermeki szégyentelenséggel való szórakozástól. Rambo egyetlen skalpot gyűjt csak be, azt sem direktben, mert ő feljebb áll a hasznavehetetlen amerikai törvényen, a seriff és csapata nem méltóak rá, hogy bemocskolja velük a kezét.
Halkszavúsága kezdetben izgalmas titokzatossággal ruházza fel, majd mikor a misztikusságot tovább fokozó kés az azt megillető kézbe kerül, egészen más, eszmeibb szintre kerül hősünk (a birtokos rag itt különösen fontos: akármennyire is távol álljon tőlem, tőled: tőlünk világa, ügyét, sértettségét magunkénak érezzük, ő az igazi szuperhaver). A potyogó testek helyett a gerillahadviselés meglepetései, csapdái, meg persze a jól irányzott késszúrások szolgáltatják a bűnös szórakozást, melyből még a rossz megvalósítás sem tud mindent elvenni.
Ha háttérként nem is, de a dramaturgia fontos részeként muszáj megemlítenem a vietnámi-tematikát, mely szeretne álszent határvonalként fényleni a First Blood és a késő esti szupermozik között, a gond azonban az, hogy az először csúnyán elnagyolt és erőltetett (Hűha, ő egy veterán! Hűha, kísérti a múlt (vágóolló képében)! Szarrá lő egy egész várost? Elnézem, hisz Vietcongokkal álmodik), majd pedig egy giccsként induló, végül Stallone kiejtésének köszönhetően komikus, már-már parodisztikus hangnemben tündöklő monológként tud csak megjelenni, mint ahogy az északiak erdei gerillahadviselését alkalmazó amerikai katona is inkább megmosolyogtat, semmint gondolkodásra késztet.
Talán a fenti bekezdés szemlélteti legjonnan a First Blood legnagyobb hibáját: görcsösen próbál többnek látszani annál, ami, mintha szégyellné, hogy csak egy puszta akciófilm, felnagyítva tárgyát, hősét, eseményeit – a lencse torzításával mit sem törődve. Hiszen ahogy Rambo sem isteni lény, úgy az én barokkos körmondataim is csupán a hatásvadászatot szolgálják, általában az egyszerűbb kifejezőeszközök a működőképesek: ez csak egy őrült, ostoba gorilla, aki baromságokkal próbálja igazolni, hogy egy idióta trigger-happy nép sarja. ’Ők kezdték’, kiáltozza Rambo és a cím egyaránt, pedig Johnnykám baszd meg, ki kért rá, hogy indulj vissza a hídon? Aki hülye, haljon meg – mondanám, de értelmetlen lenne. Ő elpusztíthatatlan.
Kommentek
Eddig 20 komment érkezett.és a pontszámok:
first blood: 10/6
rambo: first blood part II: 10/8
rambo III: 10/5
rambo: 10/6
a kritikaíró már az elején bevallja, hogy (gondolom én) korából adódóan kimaradt az alámondásos VHS korszakból, azokból az időkből amikor ezt (és sok más) filmet német szinkronnal izgultunk végig kb. hatszor egy héten. no ezért adok én több mint 5 pontot erre a filmre.
ha ezt a nosztalgikus érzést kizárom (bár nem könnyű) akkor is többet kap tőlem a film. kritikusunk meg sem említi a film zenéjét, (amit egyébként is sok filmkritikus elfelejt, mintha ott sem lenne) ami nagyon sokat tesz hozzá a filmhez. arről nem is beszélve, hogy ez a film azért valamivel több mint egy ZS, nemcsak simán többnek akkar látszani. ha az lenne, akkor orrán-száján folyna a vér és 60-an halnának meg benne. ezzel ellentétben kapunk egy korrekt forgatókönyvet és akciófilmhez képest nagyon korrekt színészi játékokat.
az 5 (és a 6 is :) erős alulértékelése a filmnek.
na jó, igazad van a zenével és stallone morcoskodásával kapcsolatban, legyen 6.5 a 10-ből. :)
ehh :)
Már figyeltem pár napja a "Bejegyzések" között ezt a piszkozatot, sejtettem, hogy valami ilyesmi születik belőle. :)
Magát a filmet én sem tartom a kedvenceim között számon, sőt, de erényei világosak, ezért kiegyező vagyok vele szemben.
Viszont aeon_flux, nem ártana, ha cenzorollódat csattintva gátat szabnál itt daesu ámokfutásának, mert még a végén úgy fogják emlegetni az oldalt, hogy "ja vágom, az a blog, ahol a kult- és király filmeket fikázzák". De ez persze csak vicc. ;)
Mindenesetre az "újranézendő" listámba beszúrtam a Rambót.
remélem, a következő kritikájában a 10,000 bc-t fogja isteníteni, s akkor az AE végleg hitelét veszti. :)
néha nem ártana ha valami istenítve is lenne a blogon :))
héé, s mi a helyzet jesse james-szel? szerintem kb. 23 percig bírnád ébren. :)
(mondjuk, nálad mostanában már nem lehet tudni...)
attól függ, hogy kaja után vagy kaja előtt nézem :))
nyugi, a 10000 bc-t nem fogom egyhamar megtekinteni. mára el orfanato van betervezve, azt látta itt már valaki? csak hogy tudjam, mivel menjek szembe :)
Hungarian: általánosságban egyezik a véleményem a többi bloggerrel, illetve az átlaggal, most rossz szériám volt; ha minden jól megy, ámokfutásomnak ezzel vége (vagy írjam le a véleményem az Amélieről? :))
grr, szólásszabadság ide vagy oda, de amélie-t ezen az oldalon nem fogjuk bántani.
de nem ám. (egyébként újra kellene néznem, esélyes, hogy megszeretném)
szabályszerűen a föld fölött lebegtem a moziból kifelejövet.
én dvd-n vettem meg látatlanban; igazából kicsit csapongónak tűnt, úgy éreztem, nem tudja eldönteni, hogy ő most mese vagy inkább racionalizálja a dolgokat, mindenesetre valami folyton kizökkentett az általad is említett feelgood állapotból. néha pillants rá a naplómra, valamikor beiktatok egy újrát.
azért vicces, hogy milyen hamar el lehet jutni rambótól amélieig. :)
"grr, szólásszabadság ide vagy oda, de amélie-t ezen az oldalon nem fogjuk bántani."
ha nekem lenne ilyen blogom akkor ott az Amelie szabadon helyettesíthető lenne a következőkkel: Vader, Jason, Michael, Schwarzenegger, Eastwood, Kubrick... :))))
mindig is mondtam, hogy kettőnk közül te vagy a nőiesebb. :)
eegen, emléxem, ezt akkor beszéltük meg, amikor együtt aludtunk angliában :))))))
aeon_flux: miért pont a rambo 2. emelkedik ki nálad a mezőnyből? sztem a leggyengébb rész. first blood pedig simán 10/8. nekem.
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
újabb provokatív, de remek írás daesutól: ezzel most jobban egyet tudok érteni.
a könyvet előbb olvastam: abban jobban átjött rambo traumája, meg is lehetett érteni, miért fordul vissza a hídon, ámokfutása során több emberrel végzett és az utolsó oldalakon jól szét is lőtték a fejét.
stallone politikailag korrekt figurát farigcsált magának a hippi lázadóból.