kritika: charlie wilson vs john rambo |
aeon_flux 2008. február 8. 0:10:33 |
ma este amerika mindkét jól bevált konfliktuskezelő módszerét megtapasztalhattam. a cselezést is, meg a rombolást is. az aaron sorkin és mike nichols házasságából született charlie wilson's war (2007) 
a dominó-effektusban hisz, címszereplője is csak egy dominó a sorban, akit meglöknek, de csak annyira, hogy fellkjön másokat. az élvezetből néha-néha kizökkentő patrióta maszatolás ellenére a showműsor hibátlan, még annak ellenére is, hogy voltaképp a schindler listáját láthatod újra, csak színesben és explicitebb szövegeléssel.
pletykarovat: julia roberts megmutatja, milyen szépen lefogyott a kettős szülés után (ne feledd, a pretty woman plakátján azok nem az ő lábai), tom hanks hármas tokát növesztett, ennek ellenére a csajok bomlanak érte, mert ezt írja a forgatókönyv, a prímet pedig phillip seymour hoffman viszi, akinek ezüsttálcán szolgálnám fel az oscart, ha javiernek nem lenne egy fokkal szarabb a haja. a film amúgy egyfajta alternatív benetton-reklámként is funkcionál, csak a zöld ezúttal khaki felé hajlik, abba pedig elég nehéz nem belegondolni, hogy wilson és kompániája tulajdonképpen azoknak szállítja a fegyvert, akik néhány évtized múlva átszabják manhattan látképét. de ezt a film sem tagadja, hisz a következő vallomással zárul: "jól elbasztuk a végét".
john rambo (2008)
univerzumában nem létezik ez a mondat. rambo nem bassza el a dolgokat, rambo mindent nullára redukál, s innen csak pozitív irányba lehet elmozdulni: feltéve, ha vannak túlélők, akik meg tudnak mozdulni.
két évvel ezelőtt még senki sem vette komolyan azt az eltökéltséget, melyet stallone a legnevesebb karaktereinek feltámasztásába feccölt, aztán mikor a közhelyes, de ártatlan rocky balboa megnedvesítette a férfiszemeket, egyből más lett a baba fekvése, pláne mikor stallone publikálta a john rambo első, vértől tacsakos képsorait. a film természetesen hozza azt, amit az ilyen-olyan előzetesek ígérnek, de ennél több pozitívumot aligha lehet a számlájára írni.
mégis elnézőnek kell lenned a megamackóvá eresedett/deresedett stallone-nal szemben, akit hátulgombolós korodban a faladra ragasztottál és most is az a gyerek mered a vászonra, akit anno jól elnáspángoltak volna a szülei, ha megtudják, hogy ilyen amerikai szemetet néz.
mert a rambo nem más, mint színtiszta trash: bugyuta szövegek, dimenziótlan figurák, logikát és értelmet csak nyomokban tartalmazó cselekmény zavaros halmaza, ám ez a 80 percbe ömlesztett gyermeteg marhaság végtelenül szórakozató tud lenni, ha egy pillanatra sem próbálod komolyan venni.
mert hát be kell végre vallani: az exploitation kéz a kézben jár az infantilizmussal.
Kommentek
Eddig 7 komment érkezett.
pletykarovat:
Julia lehet, hogy remekül néz ki, csak a fejét kéne lehagyni. ott már minden látszik, amit lejjebb nem feltétlenül veszel észre.
tom pedig 10 tokával is sármos, bár kétségtelenül george clooney hitelesebb lett volna a szerepben.
én philipnek adnám az oscart, mert az értékelhetetlen haj mellé még sztk, sötétedő üvegű szemüveg is jár. és ne felejtsük el, hogy ez a film a 80-as években játszódik, a nem vénnek való vidék pedig napjainkban...
azért mike nichols fenekét megpörkölném néhány aknavetővel, mert az egyébként remek szórakozást adó filmet néhányszor tökéletesen tönkre bassza a imádom amerikát, meg azért szeretem amerikát kezdetű mondatokkal.
ej-ej, zsé, nem figyeltél: a no country sem most játszódik, hanem a 80-as évek legelején. hibádat csak azért nézem el, mert az a vidék még napjainkban is ugyanolyan, mint 25 évvel ezelőtt. :)
oops, ez ciki, gyorsan nevet is változtattam... :-)
A két kritikát író egy idióta, magát értelmiséginek be akarni állitó álszent barom!
a sznob szót jobban szeretem, kedves, a magyart akarni törő barátom. :)
na jó, felterjeszettem még egy csillagra johnt, hisz mégis csak egy kulturikon.
Van mondandód?
a szövegben sajna nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk.
ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
a negatív kritika ellenére nekem tetszenek azok a dolgok, amit a rambóról írsz.